Alapjában
véve nem vagyok egy faltörő kos. Attól, hogy családnevemből erre (is)
lehetne tán következtetni, nem kell levonni messzemenő
következtetéseket. Ugyanakkor van annyira zajos, zavaros, kesze-kusza az
élet, amiben mi, Vas megyeiek, és tágabban, magyarok élünk, hogy megér
egy újabb blogfolyamot. Ezért ragadok billentyűzetet, és ezért fárasztom
a Kedves Értő Olvasómat az elkövetkezendő (melynek végpontja nem csak
rajtam múlik, hiszen kell hozzá olvasó is) időszakban. Megértését,
érdeklődését ezúton is köszönöm.
Itt
van ez az előkampány, amelyet a pártok ránk kívánnak erőszakolni még a
nyári szünet előtt. Lelkes választópolgárokként esszük-isszuk a naponta
ránk öntött propagandát, amivel, ha akarunk, ha nem, találkozunk. A
szerencsésebbek azért csak újságban, tv-ben, rádióban, a kevésbé Fortuna
kegyei által körülöleltek (mint pl. én) az interneten, facebookon,
twitteren, és minden hasonló közösségi szájtokon is. Ott aztán a
legmélyebb bölcseletekig is eljut a dícsérendő magyar politikai
kommunikációs elit.
Így
például olvasom, hogy az egyik közvélemény-kutató szerint az emberek
1990 és 2012 között Orbán kormányzását ítélik a legrosszabbnak. Máshol
pedig azt ontja rám a hírfolyam, hogy ősszel ismét csökkenhet a gáz és
az áram ára, amire rendszerváltozás utáni kormány esetében még példa nem
volt. És amivel egyébként (meglehetősen érthetetlen módon) nem ért
egyet az MSZP. Mert ugye az ellenzék nem szokott népszerű intézkedések
ellen riposztolni. Nos, ebben is új fejezetet írunk kevesebb, mint egy
évvel a választások előtt.
És
azt is olvashatom rendszeresen, hogy milyen nagy a fű, és a gaz Szombathelyen, ami korábban (értsd: a szoci érában) soha nem fordult elő.
Nyilván nem is nőtt akkor, és teljesen más mikroklíma jellemezte abban a
nyolc évben szűkebb hazánkat, Szombathelyt. Kátyúsak az utak, kiégnek a
lámpák a közterületen, szemetelnek az emberek, és egyébként is,
kifejezetten rossz itt élni, amióta a mentőorvos a polgármester.
Hiába, itt az előkampány: a hülyeség nem ismer határokat!
